A Vándor kiáltványa


Sötét vándor hasít a szélben,
Korán van még, hajnalban éppen.
Harcol a természet erőivel délben,
Hogy nyugalmát elnyerje a hold fényében.

Másnap kezdődik minden kín előröl,
S vándorunk küszködhet elemi erőből.
De küzdelme még nem éri az elejét,
Már el is vesztette a maradék erejét.

Most bolyong a világban, gyengén,
S megbánthatják egészen könnyedén.
Tátongó sebet ejtenek becsületén,
S jót nevetnek megmaradt büszkeségén.

De vándorunk nem adja büszkeségét hiába,
S nagyot nevet a világba kiáltva.
Kiáltja dühödten haragját kitárva:
Menjetek a jó büdös...

1 megjegyzés: