Sötét
vándor hasít a szélben,
Korán van
még, hajnalban éppen.
Harcol a
természet erőivel délben,
Hogy
nyugalmát elnyerje a hold fényében.
Másnap
kezdődik minden kín előröl,
S vándorunk
küszködhet elemi erőből.
De küzdelme
még nem éri az elejét,
Már el is
vesztette a maradék erejét.
Most bolyong
a világban, gyengén,
S
megbánthatják egészen könnyedén.
Tátongó
sebet ejtenek becsületén,
S jót
nevetnek megmaradt büszkeségén.
De vándorunk
nem adja büszkeségét hiába,
S nagyot
nevet a világba kiáltva.
Kiáltja
dühödten haragját kitárva:
Menjetek a jó
büdös...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés