A Vándor kiáltványa

Sötét vándor hasít a szélben,

Korán van még, hajnalban éppen.

Harcol a természet erőivel délben,

Hogy nyugalmát elnyerje a hold fényében.

Másnap kezdődik minden kín előröl,

S vándorunk küszködhet elemi erőből.

De küzdelme még nem éri az elejét,

Már el is vesztette a maradék erejét.

Most bolyong a világban, gyengén,

S megbánthatják egészen könnyedén.

Tátongó sebet ejtenek becsületén,

S jót nevetnek megmaradt büszkeségén.

De vándorunk nem adja büszkeségét hiába,

S nagyot nevet a világba kiáltva.

Kiáltja dühödten haragját kitárva:

Menjetek a jó büdös...