-> Érzelmes versek <-

Angyal

Romokban heverő világ vastag poraiban hevertem,

Míg te fel nem karoltál, s magamról a koszt le nem vertem.

Talán az ég küldött hozzám, vagy a sors akarta így, nem tudom,

De életem része lettél, te vagy az én őrangyalom.

Angyali fényed beragyogja minden napom,

S az élet indáiba így ritkábban botlom.

Csodálatos ajándék vagy te nekem az égiektől,

Akik most nem fosztottak meg minden jótól, s széptől.

Olyan vagy már számomra, mint a levegő,

A teljes élethez nélkülözhetetlen összetevő.

Tudom, hogy a jövő távoli és nehezen értelmezhető,

De míg velem vagy, boldogságom nem kérdőjelezhető.

Egyetlen szavaddal arcomra könnyedén mosolyt csalhatsz,

Egyetlen apró, kedves gesztussal teljesen meghathatsz.

Számomra Te vagy az, akit már oly régóta kerestem,

Nálad jobban tiszta szívből még senkit sem szerettem.

Valóra vált álom

Évekig csak ábránd voltál, egy csodálatos álomkép,
S nem hittem, hogy a valóságban lehet bármi ennyire szép.

Sebzett volt a szívem, törött, közelről sem ép,

De a fájdalom helyére, most boldogság lép.

Amióta veled vagyok, újra van reményem,

Nem kell tovább keresnem, megtaláltam a helyem.

Egy személyben vagy Te nekem boldogság, szeretet, oltalom,

Ameddig az eszem tudom, szeretlek és hozzád tartozom.

Váratlan

Belecsöppentél életembe, mikor a reményt szinte feladtam,
Tőled mégis egyből egy új reménysugarat kaptam.

Évekig csak vártam és vártam, hogy az igazit megtaláljam,
Rám mégis te találtál, mikor arra a legkevésbé számítottam.

Rád gondolok minden éjjel, s rád gondolok minden nappal,
Egyre közelebb kerülsz szívemhez minden egyes gondolattal.

Tökéletes ember nem létezik, mondanák sokan, az okosok,
Nekem te mégis tökéletes vagy, egy kincs, miből nincsen sok.

Meg van benned minden, mit valaha kértem, vártam, s kívánhattam,

S még mindig ámulok, hogy ébren vagyok és nem álmodtam.

Egy édes kis tünemény vagy, mit nem lát minden nap az ember,
Bolond az, ki téged eltaszít, s nem becsül, mert szeretni nem mer.

Nincs vagyonom, nem vagyok gazdag, nem sok, mit adhatok,
Szívem csupán az egyetlen érték, mit neked felkínálhatok.
Kérned kell csak egyszerűen, ha ez elég lesz, s meggyőztelek,
Cserébe érted minden tőlem telhetőt ígérem mindig megteszek.

Mosoly

Önkénytelenül is mosolyogni kezdek, ha rád gondolok,

S ehhez nem is kell semmilyen különösebb indok.

Észrevétlenül okozol nekem örömet, s én azon tanakodok,
Hogy ekkora jóságot viszonozni vajon hogyan fogok?

Szívemet akarva-akaratlan, de már megszerezted,
S mit magamban tartottam érzéseket, elmondtam neked,

De mindez nem ér semmit, mikor nem lehetek veled,
Távol tőled érzéseim kimutatni nem tudom, nem érzed.

Szükségem van arra, hogy időmet veled tölthessem,
Hogy karjaimba zárjalak, s érezd minden szívverésem.

Arra, hogy mosolyodat lássam sötétben vagy fényben,
Mert szükségem van rád minden nap, minden percben.

Szeretnélek boldoggá tenni, de nem csak néhány pillanatra,
Neked örömet szereznék minden hátralévő napra.

Te vagy az, kivel a jövőm szép lehet és bizakodó,

S ez az érzés tartós lenne, nem pedig mulandó.

Mosolyogva, s boldogan teszem össze két kezem,
És megköszönöm, mi nemrég adatott meg énnekem.

Nagy kinccsel gazdagodott fájdalmas kis életem,

Mert már része vagy, s reményt Te adsz nekem.

Hiányérzet

Nem erősségem a verselés,

Nem kell már több kertelés.

Felfedem mi szívem titka,

Szemed lesz e rejtély nyitja.

Örök sötétség honolt lelkemben,

Mikor te fényt hoztál az életemben.

Minden perc mit nélküled kell töltenem,

Egy egész napos jéghideg gyötrelem.

De pár óra, míg veled vagyok,

S szívem már drágakőként ragyog.

Eltűnik a fagyos fájdalom,

Így csodásan zárulhat a napom.

Vallomás

Ki vagy te nekem? Ez nem kérdés,

Nem probléma vagy tévedés,

Hanem egy jobb létre való ébredés,

Melyben nem szerepel kételkedés.

.

Olyan, mint egy látomás,

Kézzel fogható tündöklő ragyogás,

Egy álom, csak valósabb, mégis más.

Olvasd tovább, ez egy vallomás.

Minden álmom s képzeletem,

Megvalósulni látszik előttem.

Immár te vagy az életem,

Káprázatosan szép kedvesem.

Végtelen ideje kerestelek,

De sehol sem leltelek,

S most éppen előtted térdepelek,

Végül csak ennyit mondok: SZERETLEK.

Álomkép

Kezdetekben kusza álom,

Majd kibontakozott egy bálon.

Barna szeme mágnesként megfogott,

S agyam többé már nem is forgott.

Csupán hajtott volna a cél felé,

Hogyan is kerülhetnék a lány elé.

A válasz lassú formában érkezett,

És a keze irányába vezetett.

Esetlenül karoltam át ugyan,

De ez lényegtelen egy álomban.

Passzoltunk a mozgásban,

És tekintetünk irányában.

Nem törődtünk egymás kezével,

Foglaltak voltunk a másiknak szemével.

Elém csodálatos látvány tárult,

De sajna az álom itt már zárult.

Az ébredés fájdalmas és nehéz,

Mert a lány már nem néz.

Nincs mit tenni csak beletörődni,

És emlékek között megőrizni.

Elképzelés

Néha tudok jót cselekedni,

Szép dolgokat létrehozni.

Verseket fogalmazni és leírni,

S ezekkel lányokat csábítgatni.

De a csábításnak mára vége szakadt,

Mert szívem viszonzott szerelemre akadt.

Eltűnni látszik minden akadály,

S szertefoszlik már a homály.

Boldoggá tesz ez az érzés,

Véget ért a sok erőfeszítés.

Veled tölteném minden időmet,

És éreztetném szerelmemet.

Lehet, hogy furcsán hangzik,

De higgy nekem kedvesem,

Hisz a szív sosem hazudik,

Hát légy ezután énvelem.

Elárasztanálak csókjaimmal,

Édesebbnél édesebb szavaimmal.

Simogatnálak, kényeztetnélek,

Ameddig csak a szívedben élek.

Nem állíthat meg vihar vagy szél,

Amíg a szerelmem irántad él.

Elhárítanék mindent, mi utamba áll,

Mert szerelmed bátorsággal táplál.

Úgy érzem e versnek sose lenne vége,

Mert ez csak képzeletem töredéke.

Meghódítanám érted a kék eget,

Hogy neked adhassam szívemet.

Újabb elképzelés

A hangod jobban elbűvölt,

Mint ahogy a Nap tündökölt.

Nem csaltak a megérzéseim,

Gyorsultak a szívveréseim.

Újra hallottam elbűvölő hangodat,

De nehezebb elviselnem hiányodat.

Vigasztal mélységes magányomban,

Hogy veled lehetek gondolatomban.

A képzelet világában nincs távolság,

S egyből kicsi lesz ez az ország.

Megáll az idő határtalan haladása,

S hallatszik szívem hatalmas dobbanása.

E táj nem fogható semmi máshoz,

Csak hangod gyönyörű dallamához.

Az érzéseim itt felerősödnek,

Így kedves szavaim is elérhetnek.

Már látni vélem tündöklő szemed,

S végre megfoghatom mindkét kezed.

Karjaimmal magamhoz ölelnélek,

És egyszerűen csak szeretnélek.

Hiányzik

Eddig még nem láthattalak,

De legalább hallhattalak.

Már több mint két hete nem hallottalak

És minden szívverésemnél hiányollak.

Szörnyű ez a mélységes fájdalom,

Szívem olyan mint egy elfeledett rom.

A falakat már nem tartja semmi,

És veszélyes a közelébe menni.

A falakat szeretném újjáépíteni,

De egyedül ez nem fog menni.

Szeretnék segítséget kérni,

Hogy a romot újjá tudjam varázsolni.

Segíts nekem ebben kérlek,

Mert egyedül belefogni félek.

Félek, hogy rossz helyre lépek,

És egy romhalmazra tévedek.

Veled építeném fel az új alapot,

És öröm koronázná a Napot.

Ismét boldogság gyúlna szívemben,

S kulcsát elhelyezném kezedben.

Magyarázat

Ha megbántalak az nem szándékos,

Ha dühös vagy, a haragod jogos.

Én nem vagyok tökéletes,

Ezért kérlek ne légy rám mérges.

Pici szívem nem akar bánatot okozni,

Csupán érzelmeket szeretne viszonozni.

Nekem nehéz e szót határozottan kimondani,

De ezen a tényen megpróbálok változtatni.

Most nem tudok normálisan fogalmazni,

De viselkedésemre próbálok magyarázatot adni.

Mondandóm nem túl kevés,

De nincs benne tévedés.

Megértésre van szükségem,

S ebben segítségedet kérem.

Ismét hevesebben ver a szívem,

És újra felpezsdül a vérem.

Amikor veled beszélek,

Végre igazából érzem, hogy élek.

A világban egyedül többé nem szédelgek,

Mert tudom, hogy egy napon jobb helyre érek.

Megtalálva

Sok idő telt már el, mióta az élet színpadán egyedül álltam,

Kerestem már jó ideje, mit benned megtaláltam.

Sokáig azt gondoltam, biztosan csak álmodtalak,

De nyitott szemmel is még magam előtt láttalak.

Minden napom szebb, mióta veled beszélek,

Miattad érzem, hogy boldogabban élek.

Bár sokszor érzem azt, hogy remegek és félek,

Érted vagyok bátor és továbbra is remélek.

Remélek, mert ezt a sugarat te adtad nekem,

Ettől mosolyog mindig a szívem és a lelkem.

Jó érzés fog el, valahányszor rád gondolok,

S elillannak egyből az apró-cseprő gondok.

Leírni nem tudnám miért vagy nekem fontos,

Mert nincs rá oly szó, ami kellőképpen pontos.

Szívem tudná elmondani, mire a szavak nem képesek,

Ha szemembe néznél, megszűnnének a kételyek.

Látnád azt, ki veled mindig őszintén törődne,

Téged óvna, féltene és sokra becsülne.

Fogná két kezed, hogy ne félj többé semmitől,

Ölelne szorosan, hogy megvédjen mindentől.

Vigyáznék rád, mint a világ legdrágább kincsére,

Vigasztalnálak, ha valami váratlan bánat érne.

Az lennél nekem, kiért reggel felkelni érdemes,

Ki mellett a világon lenni szép és kellemes.