A komor
hangvétel után Vándorunk megpihent,
És a rossz
emlékek miatt levegőzni ment.
Mélyen
beszívta tüdejébe a friss éjszakai levegőt,
És
kihasználta, hogy senki sem figyeli őt.
Az égre
nézett egyenesen felfelé,
S a csillagok
visszanéztek rá lefelé.
Éles fények
gyúltak szemében,
S bevillantak
a reális tények elméjében.
Átfutottak
emlékei múltból s jelenből,
Előjöttek
ismerős arcok távolról, közelről.
A régen
összetört szív most ismét dobog,
S a szerelem
lángja bent ismét lobog.
Tiszta
szívből érzi, hogy képes még szeretni,
Kedvesével
boldog pillanatokat eltölteni.
.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése