Nem üldöz
többé a magányosság,
Felhagy
zaklatásával az álmatlanság.
Felszabadít
egy ragyogó gyönyörűség,
Mihez
foghatót nem csodáltam már rég.
...
Sosem lehetek
teljesen egyedül,
Mert elmém a
gondolatok mezején repül.
Nem hagy
nyugodni a folytonos zakatolás,
Késve
érkezik a megnyugvás.
...
Jó dolog a
képzelet,
De
összezavarja az életet.
Megromlott az
életem,
Mert nem vagy
te már énnekem.
Szeretet,
szerelem,
E kettő kell
nekem.
Felkavaró
érzéseim,
Nem kell
többé rejtenem.
A kezdetekben
mennyei volt,
Úgy éreztem
szerelem,
De a
felismerés szinte sokkolt,
Nem volt már
mit döntenem.
Karácsony a
szeretet ünnepe,
De nekem a
tököm van tele vele.
Unom már a
folytonos jópofizást,
Inkább
csinálnék valami mást.
Csak egy fájó
emlék,
Folyton
gyötrő szikra,
Levegőt is
vennék,
Ha legördülne
rólam ez a szikla.
...
Szerelem!
Átkozott, rámtört hirtelen,
Idővel nem
törődve gyötör szüntelen.
Megállás
nélkül, határ a végtelen,
De már nem
sokáig bírom töretlen.
...
Szemem a
szemedben keres, kutat,
De nem lelé
szívedhez az utat.
S irány
híján tévútra vezethet,
Ami a
kapcsolatunk végénél jelezhet.
...
Időm, mint a
tenger,
Csupán
rajtam van egy henger,
Mely szívemet
préseli éppen,
S ezt nem
úszom meg épen.
...
Jól megy ez
a versírás,
Mivel ez
jobb, mint a sírás.
Nem űzi
bánatom ugyan,
De megnyugtat
gondolatban.
...
Veled csodás
az életem,
S te sokat
érsz énnekem.
Minden percem
veled tölteném,
Ha nem a
padot tördelném.
...
Fagyosan
titkolt emlék csupán,
Erősen
tagadom, de felolvadt talán.
Ám
egyedül vagyok rejtett érzéseimmel,
Mert
nincs aki viszonozza szerelemmel.
...
Itt a tavasz
itt van újra,
Fáradtság
nyomaszt, s ez fura.
Lassacskán
zöldbe burkolózik a táj,
S neki a
fagyos tél már nem fáj.
...
Szilveszteri
utóhangulat
Szomorkodó
otthoni kókadozás,
Okozta
egy szervezetlen bulizgatás.
Szeretnék
már végre szórakozni,
Nemcsak
untig helyben unatkozni.
Frissen,
fitten táncolgatni,
Kis
csajszikkal mutatkozni.
Túl
nagyok az igényeim,
És
gyorsan telnek idényeim.
Folytatom
már lassan a sulit,
S
röpke percre feledem a bulit.
Álomjáró
Álmok
ura óvd meg álmom,
Védj
meg engem bármi is várjon.
Oltalmazz
engem bármerre is járok,
Kerüljön
messze rémálom és átok.
Elfelejtettem
Elmúlt
éjszaka még tudtam,
Mára már
sötétségbe burkolóztam.
Elmém nem
lelé a megfelelő szavakat,
Hiába kutat
át hegyeket, s tavakat.
Puszta emlék,
vagy furfangos talány,
Mit kimosott
fejemből a magány.
Elfojtotta
egy bizarr álomkép,
S formázta
mi azelőtt szép.
Ábránd
Valahányszor
szemedbe nézek,
Egy
csodálatos álomvilágban élek.
Azt álmodom,
hogy veled lehetek,
S veled
boldogan élhetek.
Érzelem
Fagyosan
emészt el utánad a vágy,
S nem melegít
fel takaró, se ágy.
Egyedül
kelek, s fekszem le az ágyra,
S gondolok
hidegen a dermesztő magányra.
Bárcsak
velem lehetnél minden éjszakán,
S melegítenéd
szívem az év minden szakán.
Átölelnél
és elhagyna a gyötrő magány,
S a
szeretetből nem lenne többé hiány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése