Mindennapjaim
túlélésének titka,
Egy frissen
lobban gyönyörű kis szikra.
Felmelegíti
szívemet egyik percről a másikra,
S kibírhatom
életemet egyik napról a másikra.
De sötét
árnyék vetül óráimra,
Mikor eszembe
jut a későbbi vizsga.
Megmutatkozik
a sok éves tanulás,
S felszínre
kerül a nem létező tudás.
Veszélyesen
kanyarog az életem,
S lehet, hogy
nagyon hamar elérem végzetem.
Van még akit
szívből szerethetek,
De nem tudom,
hogy meddig szerethetek.
Egy magas
szikla peremén zsonglőrködök,
S az
életemmel sokszor csak ökörködök.
Nem látom be
mi fontos nekem az életben,
S ezért
sokat vesztek számomra érdemben.
Belátom,
hogy hibáztam, sokat,
S szenvedtek
miattam szeretteim, sokak.
Ez a vers
lehetne akár egy búcsúlevél,
De szerzője
sajnos vagy hála istennek még él
S magának és
mindenki másnak szebb életet remél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése