Vándorunk
története újabb epizóddal bővül,
Noha egyesek
miatt főhősünk már majd megőrül.
Megvágják,
megbántják büszkeségét,
S
megkeserítik amúgy sem könnyű életét.
Fut, rohan és
menekül távol a világtól,
Mindezt egy
hosszú távú anyai hibából.
Kiábrándult
abból az ostoba libából,
S keservére
nem jött ki higgadtan a vitából.
Elhagyja a
melegséget többé nem adó szülői házat,
S elfelejti a
sok idegből adódó lázat.
Művészi
egyszerűséggel megtagadja számító rokonait,
Mint ahogy
azok elfelejtették szomorúsága okait
A felhők
között viszont feltűnik néhány halvány sugár,
Amit
Vándorunk meglepő módon csöppet sem utál.
Fényt hoznak
életébe távoli barátai,
S hajlandók
őt sötét mélységéből kirántani.
Hősünk újra
fellélegezhet a hosszú éjszaka után,
S boldogabb
élet köszönt rá nap napután.
Ismét
meglátta reményét az éjszakában,
Boldogság
gondolata csillant fel szeme sarkában.
Ismét keresi
helyét kicsiny kis világában,
Temérdek
baráttal az oldalában.
Erőt adnak
neki mindazok, akik szeretik,
S a csapások
ellen már nem csak egyedül védekezik.
Ismét egy
hosszabb vers keletkezik,
Amely végre
boldog tartalommal rendelkezik.
A Vándor
végre igazán érzi, hogy szeretik,
S a
szeretetet kihasználva magányából ébredezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése