Nincs és nem
is volt értelme életének,
Nem született
boldog gyereknek.
Mégis
belecsöppent a nagyvilágba,
S keresi
útját szüntelen, de hiába.
Nincs és nem
is lesz semmi cél előtte,
S ami volt,
azt is eltörölte.
S mégis
bolyong tovább céltalan,
Habár ez az
út számára méltatlan.
Nincs és
talán nem is kellett egy hely,
Ahol
megpihenhet ez a fáradt porhüvely.
Lemerül,
kimerül, mint egy elfáradt akkumulátor,
Nem volt, s
többé nem is lesz bátor.
Nincs már
neki semmije, mit erővel kell töltenie,
Senkije
sincs, akivel érdemes lenne élnie.
Túl sok álma
marad beteljesületlen,
És már
magához szólítja a végtelen.
Nem vágyik
már semmire,
Csak legyen
hol pihennie.
Immár elege
lett az életből,
S megszűnik
érezni lélekből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése