/ Beolvasás \

Figyelj ide jól, mert nem mondom el kétszer,
Nem arany, mit adok és nem is drága ékszer.
Elmondom az igazat, mit szemed nem is észlel,
Mert felfogni azt nem tudod ily csöppnyi kicsi ésszel.
Azt mondod nincs életcélom, pedig nem is ismersz,
Nem hallgatsz meg, nem fogod fel, így soha nem is nyersz.
Ha nincs pénzem vagy nincsen munkám, nem is vagyok ember,
A pénzre hajtasz, vérem szívod, ezért az ég megver.

Hallgasd most, mit neked mondok, nem ismétlem kétszer,
Igazság, mit tőlem te kapsz, nem egy drága ékszer.
Nem kellenek érzéseim? Le vagyok tőle sújtva,
Elengedlek, eltaszítlak, nem vagyok kibukva.

Nem tehetek róla, hogy zárnak be a cégek,
Hullanak a dolgozók és csökkennek a bérek.
Nem tehetek róla, hogy drágul itt az élet,
Csak megpróbálom tartani magamban a létet.
Nem tehetek arról sem, hogy nincs hozzád türelmem,
Hetekig csak vártam rád, ez mégsem lett nagy érdem.
Megsértődsz, mert számon kérem azt mit nekem mondtál,
Kamu volt, mit állítottál „nekem fontos voltál”!

Hallgasd most, mit neked mondok, nem ismétlem kétszer,
Igazság, mit tőlem te kapsz, nem egy drága ékszer.
Nem kell már a törődésem? Nézz gyorsan magadba,
Elengedlek, elhajítlak, te gonosz kis labda.

Nincs autóm és nincsen pénzem, ezt én aláírom,
De az ilyen lányokat én vissza ugyan nem sírom.

Megvagyok én nélküled, meg van még a szívem,

Meg van még a becsületem és a törhetetlen hitem.

Hiszem azt, hogy van még jóság ebben a rossz világban,
Nem lehet, hogy senki sem hisz többé a tiszta igazságban.
Az igazság, hogy ember vagyok, gyarló és vétkező,
Nagy hibáim ellenére szívem még így is szerető.

Hallgasd most, mit neked mondok, nem ismétlem kétszer,
Igazság, mit tőlem te kapsz, nem egy drága ékszer.
Nem kell már mit én adhatok? Bújj gyorsan egy lyukba,
Bújj sötétbe, ne lássalak, te undok kis fruska.

Azt mondtad, hogy nem kellek, mert neked ez nem elég,
Nem számít ha lelkemben irántad már ott tűz ég.

Kevés voltam neked, de már nem érdekel,

Nagy ívben teszek rá, ha a világ előtted térdepel.
Megyek tovább régen jelölt rögös utamon,

Elfeledlek, kitöröllek, csak púp voltál a hátamon.

Megyek tovább, megyek bátran a távolba, előre,
Szememet magasra, a szebb jövőre szegezve.

Jegyezd meg, mit neked mondtam, nem ismétlem többször,
Igazság, mit tőlem kaptál, mi hideg szívedbe tör.
Nem kellett, mit én adhattam? Nem búsulok rajta,
Eljön majd, ki megbecsül és szívét nekem adja.